Minden hatalom legnagyobb félelme, hogy nevetségessé válik, és az emberek, akik addig féltek tőle, azután már csak nevetnek rajta, belekacagnak az arcába, mert a „király” meztelen, röhejes vásári mutatványos csupán, aki primitív bűvész-trükkökkel ámította el az embereket. A nevetés a korábban rettegett uralmat lecsupaszítva felfedi a valóságot: a hatalmat gyakorlók üres gőgjét, kicsinyes kivagyiságát, és páni félelmét a nép haragjától. 

Miért félt egyáltalán bárki eddig is Orbán Viktortól, a talpnyaló bábfiguráitól, és röhejes rendszerétől?!? Mi baj érhet bárkit is egy európai tagállamban 2017-ben, ha nyíltan bírálja ezt a blődi, és eszement rezsimet?!? Talán börtönbe zárják, száműzik, vagy az életét, testi épségét fenyegetik?!? Maximum annyi kellemetlenség érheti, hogy elbocsátják a munkahelyéről, elenyésző kivétel mellett leginkább csak akkor, ha az államigazgatásban dolgozik, vagy közalkalmazott. Mégis miért munkál a félelem az emberekben, miért hallgatnak, amikor szólniuk kéne, miért állnak bénultan, amikor cselekedniük kellene?!? 

Az Orbán-rezsim az elmúlt 4 évben sikeresen elhitette az emberekkel, hogy a hatalomtól tartaniuk kell, elültette az emberek fejében, és szívében a rettegést, valamint hatékonyan rájátszott az idősebb generációkban máig élő pártállami reflexekre. Állam bácsi gondoskodik azokról, akik jól viselkednek, de vasszigorral megbünteti azokat, akik megbontják a rendet. Ez azonban napjainkban már csak egy hazug illúzió, amelyet azok a sötét, és aljas bohócok keltenek, akiket rémülettel tölt el, hogy kiderül róluk a meztelen igazság. 

Minden önkényuralmon alapuló hatalom addig tart, amíg többen vannak azok, akik félnek tőle, mint azok, akik készek bátran szembeszállni vele. Egy demokratikus berendezkedés keretein belül pedig egy ilyesfajta kormányzat csak addig trónolhat az ország felett, amíg túlsúlyba nem kerülnek azok az állampolgárok, akik önfeledten kacagva kinevetik, és egy kellemes vasárnap délelőtt a szavazataik leadásával útilaput kötnek a talpára.