Magyarországon skizofrén helyzet alakult ki, mert sokan az államfő esetében még mindig úgy viselkednek, mintha 2010 óta nem Orbán kormányozna és nem az első számú vazallusa lakna a Sándor-palotában. Mintha egy álomvilágban élnének, ahol a köztársasági elnök pártatlanul és részrehajlás nélkül látja el magas hivatalát. Ideje végre felébredni és rádöbbenni, hogy Áder nem a nép, hanem Orbán szolgája. 

Újra és újra megfutják a tiszteletköröket a köztársasági elnök előtt. Előzetes normakontrollt kérnek, azután utólagos normakontrollt kérnek, majd az aláírás megatagadását kérik, végül vétót kérnek. Pedig semmi értelme levelekben felkérni Ádert, hogy egyes törvények tekintetében forduljon az alkotmánybírósághoz vagy ne írja alá a kérdéses jogszabályokat. 

A csúf igazság azonban az, hogy Magyarország elnöke nem több egy szőnyeg szélére állított lakájnál. Éppen ezért nem is kell vele másként bánni, csak úgy, ahogy egy hétrét görnyedő, szolgalelkűen hajlongó, a kötelezettségeit semmibe vevő emberrel. Meg kell vetni és minden áldott nap a szemére kell olvasni a vétkeit. Nem kell vele szóba állni, nem kell neki leveleket írni és úgy kell kezelni, mintha nem is létezne. 

Az államfői poszt tekintélyét és társadalmi megbecsülését porig rombolta Áder hírhedt elődje, a mind emberileg, mind minden más tekintetben teljesen alkalmatlan Schmidt, aki röhejes plagizálásának szánalmas pitiánerségével írta be magát a magyar történelem fekete lapjaira. Schmidt egy nevetséges rongybaba volt, aki azt sem tudta mit ír alá és miért. Azonban Áder ezzel szemben képzett jogász és tapasztalt politikus, aki pontosan tisztában van azzal, hogy milyen törvényekhez adja a nevét. Áder mégis szó nélkül nyújt segítő kezet Orbánnak, hogy lépésről lépésre kiépítse a rendszerét. Áder egy szolga, méghozzá a legrosszabb fajtából, hiszen önként vállalta a láncokat.