Több, mint egy negyedszázad telt el a rendszerváltozás óta, azonban eddig egyetlen kormány sem vette magának a bátorságot, hogy megszüntesse az állambiztonsági iratok titkosítását, ezzel mind a mai napig megakadályozva az állampárti ügynökök és a besúgók leleplezését. Láthatóan az egész jelenlegi politikai elit úgy retteg az ügynökakták nyilvánosságra kerülésétől, mint az ördög a tömjénfüsttől.

A Fidesz valósággal élen jár ezeknek az egykori tartótiszteknek és tégláiknak a rejtegetésében, hiszen már számos alkalommal söpört le az asztalról olyan törvényjavaslatot, amely a titkosítás feloldását célozta. Az elmúlt 26 évben a politikai elit nem igazán kapkodta magát az ügynökaktákat rejtő kamrák kiszellőztetésének ügyében. Pedig igencsak dohos és bűzös lehet ott az évtizedes, áporodott levegő, elkélne egy nagytakarítás, ehhez azonban politikai akarat és bátorság kell.

Élünk a gyanúperrel, nyomos oka lehet a jelenlegi politikai elitnek arra, hogy mindenféle légből kapott, és nevetségesen blőd indokokkal fenntartsa az állambiztonsági iratok titkosítását. Azoknak, akik az állampárti diktatúra állambiztonsági szerveinek dolgoztak - mint ügynökök, vagy mint besúgók - a személyazonosságát hozzák nyilvánosságra. Hadd tudja meg végre ország-világ, hogy kicsodák ezek az emberek, akik aljasul és nyomorultul elárulták a rokonaikat, a barátaikat és a munkatársaikat.

Mert ez az egész gyalázatos és szégyenletes titkolózás egyedül csakis ezeknek az embereknek az érdekét szolgálja, az ő reputációjukat őrzi és védelmezi meg őket a felelősségre vonástól. Még ha csak erkölcsi értelemben beszélünk is számonkérésről. Aki ezeket az embereket védi, és rejtegeti, maga is árulója mindazoknak, akiknek az életét, a családját vagy a pályafutását tették tönkre az állampárti elnyomás évtizedeiben.

Egy demokráciában nem bújhatnak álarc mögé a bukott diktatúra gerinctelen kiszolgálói. Itt az ideje, hogy lehulljanak a maszkok és láthatóvá váljanak a nemzet, a nép és a családok árulói.